Amikor de Gaulle 1958-ban újra hatalomra került, a szélsőjobboldal támogatta, bár ezt a támogatást a francia Algéria föladása miatt elvesztette. Ez nem akadályozta meg abban, hogy a náci kollaboráns Papont tegye meg rendőrfőnöknek, akivel együttműködött a párizsi arab tüntetéseket követő mészárlásokban, amikor algériaiak hulláját sodorta tucatjával a Szajna. Hasonló figurák százai népesítették be a gaulle-ista adminisztrációt; az ellenállás hagyománya sokszor nem volt több, mint dekoráció és kirakat. Az 1967-i közel-keleti háború alkalmával de Gaulle híres sajtóértekezletén azt mondta a zsidóságról (nem Izrael államról!), hogy „peuple d’élite, sűr de lui et dominateur” („elitnép, magabiztos és uralkodó hajlamú”). Charles de Gaulle nem volt a zsidó nép barátja, és soha nem volt intranzigens a szélsőjobboldallal szemben.
KLIKK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése