A Ronald Reaganről szóló bejegyzésünk kommentelői szememre vetették, hogy kifelejtettem egy igen fontos dolgot: a Szovjetunió azért omlott össze, mert Reagan csillagháborús versenybe kergette Moszkvát, és ez annyira eladósította őket, hogy összeomlottak.
Nos, ezt az olvasatot az adatok nem támasztják alá. A Szovjetunió 1991-es, azaz megszüntetés előtti államadóssága nem volt több, mint a GDP 20%-a. Ez ma nevetségesen alacsony adat lenne, bár akkoriban még mindenkinek sokkal alacsonyabb államadósságai voltak. Ennek ellenére ez akkor is alacsonyabb volt, mint például a rivális USA 38%-os mutatója. Azaz ha valakit, akkor saját magát kergette eladósodottságba Reagan a csilagháborús projekttel...
20% egyáltalán nem magas adat. Bőven áthidalható volt hitelekkel, később könnyen visszafizethető. A mai görög, olasz vagy belga 100% feletti államadóságokhoz képest elhanyagolható.
Ráadásul Oroszország az összeomlás után átvállalta az összes volt tagköztársaság államadósságát, később még tovább is adósodott a csecsen háború következtében, mégis gyakorlatilag mára visszafizette teljes adósságállományát, az ma a GDP 8.5%-a körül áll. Minderre garanciát jelentett az óriási olaj- és földgázvagyon.
Mindez érdekes kérdést vet fel. Összeomlott-e gazdaságilag egyáltalán a szocializmus? Magyarországon ez a rendszerváltás környékén egyértelműen merült fel, hiszen messze a legmagasabb adósságállománnyal jöttünk ki az államszocializmus időszakából. De rajtunk (és bizonyos mértékig a lengyeleken) kívül gyakorlatilag a teljes keleti blokk igen alacsony adóssággal végezte a m
Ebben a megvílágításban igen érdekes újragondolni a híres Kornai-Ferge vitát is, ahol Kornai professzor azt állította, hogy a magyar jóléti állam 'koraszülött' volt, azaz olyankor vezették be, amikor még a társadalom nem termelte meg annak gazdasági alapjait. Tehát hitelből kellett finanszíroznunk. Ez ezek szerint Magyarországra volt igaz (azóta is), nem a szocializmus inherens jellegzetessége volt. Tehát a finanszírozhatatlan jóléti kiadások sem kényszerítették térdre a szocializmust, pedig elég bőkezűek voltak.
Hát akkor mitől omlott össze a szocializmus? Erről csak spekulálni tudunk. Kulcsszerepet játszott benne annak diktatórikus volta, azaz hogy a polgárok a parancsuralmi rendszerrel nem hogy azonosulni nem tudtak, hanem elnyomásként élték azt meg. Abban a pillanatban váltottak a 'nyugati' rendszerre, amint lehetett. Az meg, hogy ez a nyugati rendszer magasabb életszínvonallal kecsegtetett, nem lehet meglepő. A szocialista térségnek csak nagyon kis része volt valaha is a gazdag nyugat része történelmileg. Ez gyakorlatilag csak az egykori velencei Dalmáciát, illetve a német Zollvereinba tartozó, és így például a Habsburg gyarmatosításból és az iparosításból is profitáló Csehországra és Szlovéniára volt igaz. Mindenki más mindig is Európa agrárperifériája volt.
Szintén okolhatók még a belső tervezés gyengeségei, a szinte állandósult hiányok itt-ott a gazdaságban. Ebben azonban megint rácáfolt a rendszer kritikusaira. Ludwig von Mises, az osztrák iskola ismert nagy szocializmus-kritikusa híres jóslatában két évet adott egy tervutasításos rendszernek az összeomlásig!
Forrás: http://pogi.blog.fn.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése