A polgári antikommunista butaságokról

Vagyunk a baloldalon, akik nemet mondunk erre a dominanciára, az általánosításra. Sőt! Rosszul vesszük ezt a dolgot. Mert miközben saját oldalunk sztálinista romantikára hajló figuráival küzdünk, aközben nem örülünk neki, hogy valakik egyforma pecsétet nyomnak ránk. Nem vagyunk hajlandóak arra, hogy 1956-ot egy szentségnek tekintsük. Tiszteljük a náci haláltáborból hazatért, majd 56 miatt kivégzett kommunista mártírt Angyal Istvánt, de ettől függetlenül azt szégyennek tartjuk, hogy nemzeti hősöknek kijáró tisztelet övezi azokat, akik a Köztársaság téren a legborzasztóbb bestialitással mészároltak le embereket. Nem vagyunk kádáristák, de mérleget készítve azt mondjuk, hogy a mai társadalmi és politikai rendszer a legtöbb szempontból sz@rabb, mint a létező szocialista kísérlet volt. Mert akkor nem vágták zsebre az országot lobbyérdekek és nem épülhettek hazánkat európai közröhej tárgyává tevő kőröshegyi viaduktok. Ráadásul ma már a kárpótlást egykor újjongva fogadók többsége is belátja, hogy a szövetkezeti rendszer szétverése halálos ítélet volt a magyar vidék számára, amely miatt Európa legnagyobb szociális gettójává züllött az elmúlt két évtizedben falvaink nagyobbik hányada.

KLIKK