Az elmúlt évtizedekben mérhetetlen cinizmussal beszélt az antifasizmusról a magyar jobboldal. Számukra Budapest felszabadítása ostrom lett és szerintük a hősi halált halt szovjet fiatalok egy megszálló hadsereg katonái voltak, akiknek ki kell ásni csontjaikat, valami nagy gödörbe szórni és elfeledni őket.
Mire ez a nagy igyekezet? Miért zavarja őket olyan nagyon a felszabadulás ténye? A király nélküli királyság bukása, a nyilasok elzavarása? Mert a jobboldal az ezeréves elnyomás örököse. A feudális Magyarországé. Tagadják a nácizmus vádját, de falják a náci politikai és katonai sikereiről szóló hazug könyveket. Nézzük csak meg az akciós könyveket kínáló árusokat. Ott már évek óta kétharmados többsége van a náci ponyvának.
Az első világháborút követően roppant erők indultak meg a hazug feudális rendszerek ellen. A feudalizmus, a jobboldal ekkor lépett frigyre a szociális demagágiával és létrejött a történelem legundorított társadalmi tákolmánya a fasizmus és a nácizmus.
1945-ben ezekben a napokban már itt, Pest és Budán is összeroppantották az utolsó ellenállási fészkeket is. Budapest túlélte a második világháború egyik legnagyobb városi csatáját, pedig tudjuk jól, hogy a nácik és magyar csatlósaik halálra ítélték ezt a várost. Alig maradt ép épületünk, hidainkat felrobbantották, pusztán azért, hogy két perc előnyt kapjon a fejvesztve menekülő katonai söpredék.
A nácizmus a halál és a pusztulás ideológiája. Mi, magyarok láthattuk milyen az amikor tombol az uralkodóvá emelkedett söpredék.
A nácizmus, a fasizmus újra settenkedik. Rasszimus, antiszemitizmus, szegényellenesség és az individualizmus térhódítása mind-mind arra vallanak, hogy a történelem megismételni készül önmagát.
Kevesen vagyunk, ezért legalább hangosak legyünk és üvöltsük, hogy "Soha többé fasizmust!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése